A HELYS�G KALAP�CSA

Els� �nek

„�men!” sz�lt az ah�tat
Szent hangj�n
A menny szolg�ja; s az egyh�z
N�gy fala, r�gi szok�sa szerint,
Komolyan mondotta ut�na, hogy: „�men”.
A n�p pedig, a melly esti im�ra
Gy�lekezett a szentegyh�zba, azonnal
Elhordta mag�t,
S egy egy kancs� bor el�tt
Otthonn vagy a csapsz�k asztala mellett
D�cs�rte az istent.
A becsukott templomban csend lett;
Nagyobb csend nincs a mocs�rok partjain�l sem,
Mikor a g�m, b�bic s b�ka elalszik.
Csend vala h�t;
Csak k�t �hes p�k harcolt
�letre, hal�lra
Egy szilvamagon-h�zott l�gy combja felett;
De, oh balsors! a combot elejt�k.
Egy eg�r f�lkapta, s iramlott
V�le az olt�r h�ta m�g�
A tiszteletes reverend�j�ba,
S lakom�z vala,
S a p�kok szeme koppant.

Hah, de mi sz�rny� zaj,
Milly l�rma riasztja
Egyszerre az egyh�z
Temet�i nyugalm�t!
Mennyd�rg�s?
Vagy k�s�nak forr�sa faz�kban?...
Nem!
Ott ember hortyog.

Ugy van! ez emberalak.
Egy zugban k�t �kl�re hajolva
Alszik ... hanem �me f�l�bredt,
Miut�n elhortyantotta mag�t.
�s�t ... szemeit d�rzs�lve k�r�ln�z...
L�t �s sejt ... sejt�se pog�ny.
Megy az ajt�hoz; megr�zza kilincs�t.
�s r�zta hi�ba.
�les esz�vel
�tl�tta azonnal
A dolog �ll�s�t,
�s ezt mondotta: „Bez�rtak”.
S m�g egyszer mondotta: „Bez�rtak”.
Azut�n, mint f�rfihoz illik,
T�ged h�va seg�d�l,
Lelki jelenl�t!
S k�re: ne hagyd el.
S te nem hagytad el �t.
V�d� sz�rnyadnak alatta
Illy gondolatok sz�let�nek
Nem t�kkel�t�tt kopony�j�ban,
Mialatt orr�t mutat� ujj�ra tev�:

„Hogy szabad�ljak?
Kiab�lni poty�ra.
Valamint a puskagoly�bics
K�tannyira nem megy,
Mint a mennyire megy:
Szintugy az emberi hang.
Igy h�t hahogy orditan�k is:
Meghallani nem voln�nak
K�pesek a falub�li f�lek,
Mert innen a helys�g
Majd f�l�r�nyira fekszik
Lenn a v�lgy teken�j�ben. -
Leugorjam az ablakon �ltal?
Az igaz, gyerk�ce-koromban
A cseresznyefa legtetej�r�l
Gyakran ugortam al�,
Ha cs�sz-szagot �rz�k.
De az r�gen volt. M�r az id�n
A negyvenedikszer
�rtem meg a krumplikap�l�st.
Lelkem h�vely�t
A f�rfius�g kora
Megnehez�t�;
S ha leugorn�m:
Nyakamat szegn�m,
Vagy m�s bajom esn�k.”

Igy f�zte a gondolatok sereg�t
Feje bogr�cs�ban
A b�lcs f�rfiu, a ki
Az id�n m�r negyvenedikszer
�r� meg a krumplikap�l�st.
Ezut�n folytatta t�n�dve:

„M�st kell kital�lnom ...
Vagy itt h�zom ki az �jet,
S ez nem lesz m�dn�lk�li mulats�g.”
S komoran n�zett a h�g leveg�nek
Egy pontj�ra,
Mik�nt a g�lyamad�r n�z
Fenek�re a t�nak,
Mikor a pr�d�t lesi, mellyel
A k�m�ny tetej�n
V�rakoz�sba mer�lt fiait
Megvend�gelni akarja.

„Megvan... ah�, megvan!” rikkanta,
S komoly orc�j�ra der� j�tt:
Mint kider�l p�ld�nak ok��rt
A f�ld, mikor a nap
Let�pi mag�r�l
A felh�k hamusz�n ponyv�j�t;
Szint�n �gy kider�l
A s�t�tl� konyha is �jjel,
Ha k�lyika kezdi gy�t�rni
A mopszli-kuty�csk�t,
S a tekintetes asszony
R�m�lve ki�lt
A csel�di szob�ba:
„Panni te! kelj fel,
Rakj t�zet, �s meleg�ts t�gl�t...
De szapor�n!”
Panni pediglen
F�lt�p�szkodik... egy k�t
Botl�snak ut�na
Kijut a konyh�ba... koh�val, ac�llal
Meggyujtja a tapl�t,
Tapl�val a k�ngyerty�t,
K�ngyerty�val a szalm�t,
Szalm�val a f�t,
Hogy t�gl�t meleg�tsen
Hasacsk�j�ra a mopszli-kuty�nak.
Mondom: valamint illyenkor
Kider�l a konyha s�t�te,
�gy oszlott a bor�
H�s�nk komor orra hegy�r�l,
Mid�n e sz�t ejtette ki: „Megvan!”
S a kiv�ncsi vil�g azt k�rdi: mi van meg?
Hegyezd f�ledet,
Kiv�ncsi vil�g!
Lantom neked elzengendi: mi van meg.
S ha ekkorig aggodalommal
N�zt�l h�s�nk sors�nak el�be,
S netal�nt�n arcodat
�rette a b�nak k�nnye f�r�szt�:
Most m�r szemeid pill�in
Az �r�m k�nny�nek
Gy�ngye ragyoghat,
Mint fekete �tila-dolm�nyon
A cs�nos ez�st gomb -
Mert megvagyon a szabad�l�s terve,
Jeles terv! ill�
Illy okos emberhez.

„Siker�lni fog, �s siker�lnie kell!”
Mond� a szentegyh�zi fogoly diadalmasan.
„A toronyba megyek fel,
�s a toronyablakon �ltal
Leereszkedem
A harang k�tel�n...
De ha megkond�l?
Majd �gy int�zz�k a dolgot,
Hogy sz�lni ne tudjon:
A k�t�l j� hosszu.”

Mig a b�lcs f�rfiu terv�t,
Lelem�nyes esz�nek
F�nyes tanuj�t,
Teljes�l�s koron�zza:
Pihenn�nk t�n egyet - azt�n
Uj er�vel
T�rj�nk a tettek m�s mezej�re.